Magamról

Hungary
Gyermekkorom óta csodálom a természetet.Isten megadta nekem, hogy értékelni tudjam és, hogy olyan helyen éljek ahol hegyek, völgyek, patakok szép számban találhatók.Ezért nagyon hálás vagyok.Nem is szalasztok el egyetlen lehetőséget sem, hogy mellettük legyek.Talán húsz éve is van már annak , hogy először hallottam a Bonsai művészetről.Úgy érzem ,hogy most érkezett el az ideje, hogy a hosszú tanulás után, foglalkozzam is vele.

2009. december 15., kedd

salatakert.blogspot.com

Mostanában(sajnos)nekem is sok időm van, mint számtalan embertársamnak.Arra jutottam, hogy irány az erdő.Régóta tervezem, hogy elkezdem a Bonsai-ozást,de bevallom, féltem.Nem akartam a régi kudarcot újra átélni.
Bepakoltam az autóba az ásót és uccu neki,elindultam.Korábban már kiszemeltem cegy helyet ahol úgy látszott, sikerrel keresgélnék.Úgy is lett.Sajnos a fényképezőgépem nem volt nálam(többet ezt a hibát sem követem el).Fél óra leforgása alatt megtaláltam három szépséges növényt.
Az egyik tölgy,a másik gyertyán de a harmadikat nem sikerült még beazonosítani.A tölgy egytörzsű,a gyertyán dupla, a harmadik fajta pedig legalább 5-6 törzsű növény.A magasságuk 50 cm körüli.Szép rendezett ágeloszlásúak.A törzs átmérőjük a magasságukhoz képest nagy,tehát arányos idősebb fa benyomását keltik.
Egyelőre megszabadítottam őket a rájuk száradt levelektől, megmetszettem a gyökereiket és némiképp az ágaikat és beültettem őket egy-egy nevelő edénybe.Okulva a múlt hibáiból,avarral teli zsákokba csomagoltam őket a hideg ellen és a valamelyest menedéket nyújtó erkélyre tettem őket, ahol még kaptak egy réteg polyfoam takarást.Remélem nem fáznak a Kedveskék.
Holnap, ha sikerül, átalakítok egy régi homlok csípőfogót,homorú ágvágóvá.Miért ne sikerülne?